A TEMPLOM TÖRTÉNETE
Forrás: Briber József: Sopronhorpács krónikája
Sopronhorpács hazánk nyugati szélén, a Répce-síkságon fekszik. A község leghíresebb építménye a román stílusú templom. Építése a XII. század utolsó negyedében kezdődött és a tatárjárás előtt fejeződött be. A kapu két oldalán levő fülkékben egy-egy oroszlánszobor, felettük a templom védőszentjeinek, Szent Péternek és Pálnak szobrai állnak.
A 24 méter magas toronyban négy harang lakik. A legnagyobb, amely minden délben megszólal, az öt mázsa nyolcvannyolc kilós Szentháromság harang. Riucher mester készítette Budapesten 1926-ban. A harangtesten a felirat: Isten dicsősségére öntették a horpácsi és a lédeci hívek. Az úrnak 1926.-ik évében" Hangjával nemcsak a nándorfehérvári hősökre emlékeztet, hanem arra is, hogyan igyekezett az utókor a XV. századtól a XX. századig a körülményekhez képest a lehető legtöbbet megőrizni a pusztulások során csonkult műalkotásból.
Eredet, átépítések
Országos viszonylatban is kevés olyan román kori műemlékünk van, amely oly sok építészettörténeti problémát vet fel, mint a sopronhorpácsi római katolikus templom Bár az 1956-1960 évi helyreállítás során sok kérdés tisztázódott, újak is merültek fel, s így jelenleg is akadnak kérdőjelek. A kb. 800 éves templomban, megtalálhatjuk a román, a gót, a barokk és a mostani kor építészeti jegyeit. A templom főkapuzata, alaprajzi elrendezése és az északi fal kiképzése különösen figyelemre méltó: a 13. századi állapotában az épület egyik legjelentősebb falusi templomunk volt.
A templom eredetével, ill. tulajdonjogával kapcsolatban három feltevés alakult ki:
1. Ágoston-rendi szerzeteseké
2. Premontreieké (fehér barátok)
3. Nemzetségi (kegyúri) templom volt.
Az első két változatot oklevelek alapján (1226. 1295. 1358. 1443. 1614. 1626. 1629.) és szóbeli közlésre, hagyományra (1631.) hivatkozva állítják egyes kutatók. Más kutató viszont ezek ellenkezőjét bizonyítja, ill. egyesek helyneveket is másként értelmeznek. Oszvald Ferenc, pl. kimutatta, hogy a horpácsi prépostság nem szerepel a premontreiek 1235-39. évi ninivei katalógusában, sem a hilgentaliban, sőt az 1320-ban megjelent Lapaige-féle rendi jegyzékben sem. Több kutató meg határozatlan ebben a kérdésben. (A vita tehát nincs eldöntve, így a továbbiakban a szerzetesekkel és a zárda létével kapcsolatos véleményeket fenntartással kell fogadnunk). A harmadik változat újabb keletű feltevés, ez látszik valószínűnek. A restaurálást végző Dümmerling Ödön építész-kutató szerint is először kis falusi templom, majd kb. 1200-tól kezdődően nemzetségi templom. Erre utal, pl. a templom nyugati végében levő régi urasági karzat és a díszes főkapuzat is.
Az alapítás időpontjára vonatkozóan is eltérőek a vélemények. Rómer F. Szerint: 1214. Némethy: 1260. Stessel: 1228. Ipolyi: 1206-28. Pasteiner: 1230. De nem lenne meglepő még korábbi időpont sem. Az alapító személyévei kapcsolatban az Osl család tagjai I. András és III. Péter jöhet számításba, de itt sincs biztos adat. Dümmerling Ödön szerint a templom megépítése óta kilenc alakváltoztatáson (újjáépítés, bővítés) ment keresztül. A kilenc alaprajz a templom külső falán megtekinthető. Alább bemutatjuk ezeket az alaprajzokat a rájuk vonatkozó szöveggel.
A templom építésének periódusai
1. Az első kis falusi templom a 12. század utolsó negyedében épülhetett a mai szentély helyén. Hossza 11 m, szélessége 7,5 m és állt kb. 1200-ig. Falának alapmaradványai 1958-ban előkerültek, s a mai falak alatt vannak. Anyaguk szabálytalan terméskő és habarcs. Feltűnő, hogy a falvastagságok különbözőek. E templom vagy elpusztult, vagy az alapító (talán az Osl család) temetkezési helyül jelölte ki és tőle nyugatra újat építtetett.
2. A második templom 1200 körül épülhetett és kb. 25 évig állt. Diadalívét az első templom nyugati falára építették, hajója a maival azonos helyen volt, de nyugat felé rövidebb (15,7 m). Nyugati végén a hajóba "behúzva" zömök, négyzetes torony állhatott.
3. A 13. század első negyedében kibővítették a templomot a mai hosszúságú szentéllyel (24,5 m). Patkó alakú apszisát az első templom alapfalaira emelték. A hajók nagysága ugyanaz maradt, mint volt a 2. alaknál. Valószínű azért bővítették, mert vagyonosodott az Osl család, vagy az Ágoston-rendi szerzeteseknek külön helyet biztosítanak a templomban. Az eddiginél vékonyabb falat húztak téglából, faragott kőburkolással. A mai főfalak ez időből valók. Síkmennyezeti ekkor a hajó, apszisát negyed gömb kupola fedhette. Pár évig maradt így.
4. Kb. 1230-1241 közötti években még teljesen román stílusban, történik az átalakítás, amely valószínű az alapító család vagyonosodásával függ össze. (Az Osl család 1230-ban földterületeket is adományozott egyházi célra.) Tulajdonképpen ez a templom hagyta ránk a legtöbb értékes román részletet. A főkapuzat is ekkor épül. A diadalív ugyancsak, bár oszlopfőinek faragása elüt a főkapuzat oszlopfőitől, nem ugyanaz a személy készíthette. A déli oldalra mellékhajó került, melyet árkádívvel kapcsoltak a főhajóhoz, keleti végén félköríves apszissal zárták le, nyugati végére tornyot emeltek. Kegyúri karzat is épült a templom nyugati végében, melynek lépcsője az északi falon belül vezetett fel. E lépcső már a középkor folyamán el van falazva, aljában vezeklőfülkét hagytak. A csigalépcső is ekkor épült nagyjából a mai helyén, de talán csak a torony megközelítését szolgálta. A tatárok ezt a templomot felégették, de főkapuzat, a diadalív és a falak részben megmaradtak.
5. A tatárok betörése és elvonulása (1241) után a gótika jegyében építették újjá a templomot. A régi helyére új apszis, föléje bordás boltozat, déli és keleti oldalára gótikus ablak, északi oldalára szentségfülke került (45 x 48 x 36 cm, 1960 óta újra használatban). Szemben a déli oldalra kétrészes, csúcsíves ülőfülke (sedilia), a mellékhajóvégébe sekrestye, az északi oldalra kicsi kápolna épült. A templom ezzel az alakjával közel 300 évig állt.
6. A 16. századtól kezdve 1714-ig a középkori templom romossá vált. A törökök tették tönkre 1529-ben, amikor Szulejmán 250 000 fős sereggel Bécs ellen vonult és 1532-ben Kőszeg ostromakor. Még a falak felső része is elpusztult. Kb. 100 évig állt így a templom. Hogy istentiszteletet tarthassanak, a mellékhajót kezdik rendbe hozni, a többi romos marad. A lerombolt nemeskéri klastrom romjaiból is hordanak ide követ (1631). A két hajó közti árkádokat elfalazzák. Délről kis gótikus ablakok kerülnek a falba. Kialakul, az un. "kistemplom". 1591-ben a templom protestáns kézre kerül és így marad 1644-ig.
7. 1714-1737 között történik az egész templom helyreállítása, most már a barokk jegyében, a Széchenyi család segítségével. Rendezték a romos részeket, a tetőzetet először "csépelt szalmával" (1714) majd zsindellyel (1733) fedték. A főhajót és a szentélyt beboltozták (1737). Barokk karzatot építettek. A szentélyben az ülőfülkéket befalazták. A gótika eltűnt, a templom sokkal alacsonyabb lett. A kegyúr Széchenyi György kifestettette a templomot és képeket is adományozott.
8. 1737-1956 között folytatódik a teljes barokkosítás a falusi templomainknál szokásos módon. Fatorony épül (1747), a hajó ugyanez évben fiókos dongaboltozatot kap. A mellékhajót és az ennek végében levő sekrestyét lebontották. Az eddig földszinten levő urasági oratórium lett a sekrestye, az e fölé épített emelet, pedig a kegyúri oratórium (kb. 1740). Gyönyörű oszlopkötegeket falaztak be. A nyugati homlokzatot egyenesre faragták és bevakolták. Szinte csak a főkapuzatot hagyták meg részben eredeti formában. A mai torony építésével (1780) aztán befejeződött a romos templom újjáépítése. Ezután tatarozások: 1840, 1846, 1864 és 1887-ben.
9. 1956-1960. A templom eddigi utolsó átépítését Dümmerling Ödön építész-kutató tervei szerint az Országos Műemléki Felügyelőség Soproni Építésvezetősége végezte Marosi László vezetésével. A főkapuzat helyreállítását, a szobrászati munŹkákat Szakál Ernő szobrászművész, a régészeti kutatásokat Nováki Gyula és a templombelső feltárását a tervező építész irányította. A mellékhajó újra feltárását Nagy István plébános irányításával 1956 őszén kezdték meg, majd 1957-58-ban rendezett keretek között, Nováki Gyula vezetésével folytatták. 1956-ban a nyugati kapu restaurálásával a helyreállítás is megkezdődött, és 1960-ban fejeződött be Dümmerling Ödön tervei és irányítása szerint. A következő években a berendezés is elkészült. A templomkertben kőtöredékekből kiállítást hoztak létre Dümmerling tervei szerint, Kőfalvi Imre közreműködésével.
Az évszázadok során megemelkedett külső és belső terepszintet kb. 70 cm-rel, süllyesztették, s az így nyert magasságban a templom környékét terméskővel kirakták, gondoskodva a víz elvezetéséről. Így kívül-belül értékes részletek kerültek felszínre és a templom megjelenése is előnyösen változott meg. A külső ásatások során megtalálták a templom körüli középkori temetőt. Három keskeny árokban 71 sírt tártak fel. Kb. a 18. század. közepéig temetkeztek a templom köré.
